~ Park ~

***

Hermione

*Még csak most érkeztünk meg, de úgy érzem, máris hiányzik a Beauxbattons. Hát igen, semmi se pótolhatja Franciaországot. Már elég messze voltam a hintónktól, elég valószínűtlen, hogy valaki is utánam jön. Én, Fleur Delacour, féltem beismerni, hogy honvágyam van. Mindenki a felelősségteljes, magabiztos, semmitől meg nem ijedő lányt látja bennem, aki okos, és emellett elcsábítja a fiúkat... Vélaságával. Kevés igazi barátom volt, aki nem irigyelt engem emiatt. A legtöbb lány csak azért van velem, mert esélyes vagyok iskolánk bajnokának lenni. Miközben ezen töprengtem, leültem egy padra, amit egy nagy fa takart. Ma este dobhatom bele nevemet a serlegbe. Na igen, mindenki magabiztosnak gondol engem, pedig ha nem lenne itt Gabrielle, elveszett lennék. Ő az, aki bátorít engem. H ő nem lenne itt.. Nem, erre még gondolni se szabad. Vajon szerzek itt igazi barátokat? Vagy egyáltalán akarnak barátkozni majd velem a többiek? Olyan jó, hogy nincs senki se, aki tudna gondolatot olvasni. Akkor elszégyelhetném magam ezek miatt a gondolatok miatt*

Fleur

- Fiúk, gyertek már! * sóhajtottam fel idegesen, mikor Ron a második adag zabkását szedte a tányérjába. Ráadásul Harrynek se nagyon akaródzott felállni a helyéről.
Könyveimet mérgesen a karjaim közé fogtam, majd Ron háta mögé magasodva vártam, hátha egy jól irányzott ütés végre észhez téríti. De hosszú percekig nem hallatszott más, csak az evőeszköz csörömpölése, majd a serlegek koppanása az asztalokon.
Ismét egy mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból.*
- Ron, álljatok már fel! Mennünk kell átváltoztatástanra! McGalagony proffeszor nem lesz boldog, ha már az év elején elkésünk az óráról ... * a monológ ismét nem bizonyult hatásosnak.* - HAHÓ!
* A hollóhátasok asztalától pár lány rémülten felkapta a fejét a hangomra, majd mikor beazonosították a zajongót - vagyis engem - szúrós pillantásokkal kivonultak a Nagyteremből.
Mikor ismét a még mindig táplálkozó Ron felé pillantottam, meglepetten tapasztaltam, hogy Harry már végzett, de nem zavartatta magát különösebben. Sőt, idő közben megérkezett Dean Thomas - a tányérján egy nagy halom rántottával - és élénken beszélgetni kezdtek. *
- Hallottátok mit tervez Fred és George? * hallottam Dean irányából az izgatott suttogást. A válaszra már nem figyeltem, ez a késlekedés több volt a soknál! *
- Na jó, ha jobban érdekel titeket a reggeli, mint az, hogy ne kapjatok büntetőmunkát akkor én megyek is! * jegyeztem meg fennhangon, majd felszegett fejjel, könyveimet ölelve távoztam.

Az óra azonban végül elmaradt, mert McGalagony proffeszor a Tűz Serlegének biztonságos beszállítását az iskolába és a Trimágus Tusa előkészületeit szervezte, Dumbledore proffeszorral és Bimba proffeszorral egyetemben.
Így a tanulás helyett az iskola parkjába mentem, ugyanis nem hírdetek helyettesítő tanárt a második órára sem, ami az órarend szerint Gyógynövénytan lett volna.
Oda kint csípős, hideg volt a levegő, az eget szürke esőfelhők takarták, szűrt fénnyel borítva be a birtokot.
Mikor elértem a tó mellé, leültem a földre, majd ölembe véve Vadóc Vendelin életrajzát neki láttam tanulmányozni az ebéd utáni történelem óra anyagát.*

Hermione

Már jó ideje itt ültem, mikor eszembe jutott valami: hogy fogok én innen kijutni? Hisz távolabb mentem már a "szállásunktól". Idiótának tűnnék ha megkérdezném a fűben ülő lányt?
- Szia! Fleur Delacour vagyok. Máh legalább 1 órája eljöttem a Beauxbatons többi diákjától, és most nem tudom merre kell mennem. Segítenél visszatalálni?
*Ránéztem könyörgő szemekkel, mikor észrevettem a könyvet a kezében*
- Az egy Vadóc Vendelin könyv? Édesapám egyik kedvenc boszorkánya.. Anyám után. Velem is megszerettette ezeket a könyveket
*Lehet hogy az utolsó mondat nem teljesen igaz, de a hazugság legkisebb jele sem látszik rajtam. *
- Te ide jársz a Roxfortba?
*Ez elég hülye kérdés volt, mivel a talár erről árulkodott. Ránéztem a hímzésre, amely talán az egyik házat ábrázolta*
- Melyik házba jársz?
*Elárasztom őt az én idióta kérdéseimmel. Általában minden ismerkedésemnél ilyen vagyok. Rossz szokás, melyet nagymamámtól örököltem*

Fleur

* A betűk szinte össze folytak a szemeim előtt, ahogy igyekeztem kibetűzni a régi, cirkalmas vonalvezetést. Bár a történetet már kívülről tudtam ...
Vadóc Vendelin leginkább azzal vált ismertté a varázslók világában, hogy zsinórban negyvenhétszer adta magát mugli kézre, hogy azok máglyán elégessék.
A fájdalmat, a halálról nem is beszélve könnyen ki lehetett kerülni egy egyszerű védőbűbájjal, annyira, hogy az illető csak csiklandozást érezzen!

Sóhajtva becsuktam a könyvet, nem is figyelve arra, benne hagytam-e a könyvjelzőt. Hátamat a mögöttem magasodó fa törzsének vetettem, majd lehunyta a szemeimet.
Érthetetlen aggodalom járta át minden ízem, bár nem tudtam az okát.
Ma este dobják bele a neveiket a Serlegbe, gondolkodtam ügyet sem vetve a szél susogására. Ron biztos ott akar majd lenni, mert ahogy DEan mondta, Fred és George ismét szabály szegésre készülnek. De Harry ... igen, valószínűleg Ő sem fogja kihagyni!

Lemondóan sóhajtottam.
Mindig csak a szórakozás, de a házi feladataikat rendszerint ÉN írom meg helyettük! Fogadok, ha rákérdeznék Ronnál, ki volt az a Bájgúnár Bill vagy Undok Ulrik fogalma se lenne a válaszról!
Dühösen felnyitottam ismét a könyvet, majd folytattam az olvasást.
Vadóc Vendelin sosem tartozott a kedvenc boszorkányaim közé, mert elég felszínesnek találtam. Nem csoda, hisz az anyaga szerint Ő is a Mardekár házból került ki ...

Azonban ekkor egy selymes, ismeretlen, erős akcentussal megáldott hang zökkentett ki a mélázásomból. Felpillantottam, az ismeretlen arcába.
Azonnal láttam rajta, hogy Beauxbatonsos, és - bár nem tudtam, hogy hívják - szinte zsigerből éreztem, nem csak véla, hanem ízig-vérig francia is.
Mikor befejezte a kis monológot kezet nyújtottam neki, mindössze udvariasságból, ugyan is nem igazán nyűgözött le az ezüstszőke leányzó. Amiben az is közre játszhatott, hogy Ron a minap nevetséges áhitattal társalgott róla Seamus Finnigannel. Akkor még nem tudtam, kiaz a Fleur Delacour.
Ez mostanra megváltozott.*

- Hermione Granger. Nem, nem tudom hol van a kocsitok, de biztos vagyok benne, hogy bármelyik roxfortos fiú szívesen oda kísér. * szögeztem le, majd vissza tértem a könyvhöz, ám a lány nem tágított mellőlem. Sőt!
Ismét beszélni kezdett ...
Ahogy hallgattam a francia akcentustól kissé erőltetett szavait egyre mélyebben gyökeredző értetlenség lett úrrá rajtam. Olyan sok ... kérdése volt! Pedig azt rebesgették, hogy amilyen pökhendi olyan gyönyörű. *
- Igen, és griffendéles vagyok. * feleltem két legyet ütve egy csapásra.*
- Te nevezed magad a Trimágus Tusára? * kérdeztem, hátha ez a pletyka is szilárd talajon áll. *

Hermione

*Látszott rajta, hogy nem igazán vágyik a társaságomra. De most nem igazán érdekelt. Én vágytam most más társaságára, és csak ez számított. Tudom, hogy 5 perce még egyedül akartam lenni, de az a múltban volt. Édesapám azt mondta, nem érdemes a múlton sajnálkozni, inkább a jövőre kell koncentrálni. De 5 perc az nem hinném, hogy a múltban volt. De mindegy*
- Hermione Granger. Nem, nem tudom hol van a kocsitok, de biztos vagyok benne, hogy bármelyik roxfortos fiú szívesen oda kísér.
*Istenem, ez a lány a külsőm alapján ítélt meg. De mindegy, már hozzászoktam, hogy sokan féltékenyek rám. Csak az igaz barátaim tudják, nem fontos a rivalizálás, mert számomra a külső nem annyira fontos, csak inkább az ápoltság. Hermione biztos valami könyvmoly, mert kevés ember sétál rögtön az első napon egy kihagyott óra után könyvel a kezében a parkban, hogy azt a könyvet elolvassa újra*
- Igen, és griffendéles vagyok
*Ha jól gondolom, ők azok akik olyan okosak. Bár ha oroszlán a címerük, akkor biztos nem okos. Nálunk az oroszlán a bátorságot jelenti. Hát, akkor Hermione okos, és bátor? Hmm, elég kevés ilyen lány van, mert a bátorok nem túl okosak*
- Te nevezed magad a Trimágus Tusára?
*Micsoda kérdés, minden lány azért jött ide, hogy nevezze magát a Tusára. De lehet, hogy néhány már modt megfutamodik, mert félti az életét. De nekem nincs értelme féltni, mert aki fél, az az iskolánkban maradt. Akik ide jöttek, azoknak az a céluk, hogy megszerezzék a dicsőséget. Na meg a pénzt*
- Igen, nevezem magamat a Trimágus Tusára. Madame Maxima szerint én vagyok az egyik legeséjesebb az iskolánk bajnokának lenni. És amúgy is, 50 év múlva nem a Beauxbatons mágusképzőben fogok ücsörögni, hanem a házamban, miközben az unokáim futkoznak körülöttem.
- Te is nevezed magad?
*Kérdem, mert a szabály szerint csak az iskola diákjai nevezhetik magukat. Csak azt sajnálom, hogy Gabrielle is szeretné magát nevezni, mikor alig jár pár éve az iskolánkba. Azt mondta Madame Maxima, hogy ma este Dumbledor igazgató úr közölni fog egy hírt a Tusával kapcsolatban*