Bejárati csarnok

***

Elena

*Pár mardekáros lány kíséretében az előcsarnokban álldogáltunk, és beszélgettünk, jobban mondva beszélgettek a Beauxbatons diákjairól. Csak lányok jöttek.*
- Kár, hogy csak lányok vannak a mágusképzőben. Biztos helyesen néznének ki ott a pasik. Állítólag van náluk egy csomó véla, és jóformán csak belőlük áll az iskola.
- Azt mondják, van néhány fiú is náluk, és csak a különösen szép lányoknak barátjuk. A fiúk ott sokkal helyesebbek, mint bárhol máshol.
- Jaj, olyan jó lenne egy beauxbats - os fiúval találkozni.
*Csak a beauxbatons diákjairól tudtak beszélni, és ez már egy kicsit idegesítő volt. Nekem amúgy se jönnének be az ottani fiúk, mert ha sok lány és kevés fiú van egy kolégiumban, a srácok biztos nagyon beképzeltek. De akkor mégis hova jrhatnak a fiúk, ha a Beauxbatons lány iskola? Fiú varáslók tanuljanak meg maguktól varázsolni, vagy mi?
- Nekem nem jönnének be a Mágusképzős fiúk. Biztos olyan nagyképűek. Inkább egy Durmstang - i pasi lenne az esetem. Ők olyan erősek lehetnek.
- Nekem attól még egy Beauxbats - i fiú tetszene
*És sorban mondták az igeneket.*
- Hát, ha ti olyan nyáp
- Tudjuk, mit akarsz mondani, de inkább ne mond ki. Nekem is inkább a kemény fiúk jönnek be, de attól még, hogy te vagy a "vezér" nagyon megbántanád őket
* Na tessék, a legjobb barátnőm eddig arra buzdított, hogy mondjam ki amit gondolok, most meg hogy inkább maradjak csenben, és tartsam magamban*

*Holly*

*Épp egy mardekáros csoport előtt sétáltam el, mikor meghallottam, mit beszélnek. A Beauxbatons nem létező helyes fiú diákjairól szólt a pletyka. Akaratom ellenére megállok, és hallgatózni kezdek. Úgy tűnik, nem vettek észre, mert folytatták tovább a beszélgetést*
- Hello! Véletlen...
*rám se figyelnek, folytatják a beszélgetést*
- Hé! Hozzátok szóltam
*Erre már felfigyeltek, végignéztek rajtam, majd folytatták a beszélgetést*
- Figyelnétek már rám?
- Miért figyelnénk eeegy hugrásra?
- Azért, mert ez a hugrás tud mondani nektek valamit!
- Azt halljuk
- Háát rendben, felőlem nem mondok semmit a fiúkról akikről beszéltek
* Döbbent képet vágnak, s mikor elindulok, jönnek utánam. Ez kb. fél percig tartott, mert utána meguntam.*
- Elmondod?
- Persze, elmondom, nem számít hogy nem figyeltetek, mert én voltam az akin vgignéztetek. Rémlik valami?
*Na igen, erre nem mondanak semmit*
- A Beauxbatons diákja voltam az első tanévben.
- És ez miért érdekel minket?
*Aki most szólt, egy szőke hajú lány volt. Nem nézett ki annak a tipikus divatbolond szőkének, aki mindig rózsaszínben jár, hanem inkább feketébe burkolózik. Az első benyomásom róla az, hogy ő egy gót*
- Te gót vagy?
* Na igen, már megint járt a szám, és csak úgy kimondtam egy dolgot. Arcom egy kicsit kipirul, mert lehet megbántottam ezzel a kérdésemmel.*
- Ahogy mondtam, jártam a Beauxbatons mágusképzőbe. És most csalódnotok kell,* ajak lebbiggyeszteve, hangom egy oktávval lejjeb megy* nincs ott egyetlen egy fiú se
* Ezzel a mondattal megfordultam, és elindultam a kilátóra*

/Kilátó /

(Bocsi, hogy ennyi benne a párbeszéd, és alig írta olyat, amire válaszolhatnál... Gyere utánam a kilátóba)

Elena

*A lányok elkezdtek vitatkozni, hogy vajon ki a leghelyesebb fiú a Roxfortban. Eléggé furcsának találtam, mert ez nem egy mugli iskola, ahol az átlag lányokat csak a pasik érdeklik. Nem, ez egy cseppet sem átlagos iskola a mugliknak. De nekünk igen. És a ház szerinti megkülönböztetés is átlagos nekünk. Épp ezen tűnődtem, mikor odalépett hozzánk egy lány. Nem zavartattam magam, mert a többiek oda se néztek, nem figyeltek rá. Persze odafigyeltek volna, ha én elkezdek azzal a lánnyal ismerkedni. Nem néztem rá, de fél szememet rajta tartottam. Nagyon rokonszenvesnek találtam. Pedig látszik rajta, hogy nem átlagos varázsló, de azt nem tudtam, hogy miért. Nagyon szép, pedig álam szebb lányt még nem láttam. Ja, ez lehet hogy csak a nagy egóm miatt van. Nem szeretem, ha valaki jobb nálam.
- Figyelnétek már rám?
*Ez kizökkentett gondolataimból. Rá figyeltem, és most volt időm jobban szemügyre venni. Igen, tényleg nagyon szép, és van egy olyan megérzésem, hogy jól kijönnénk. A megérzéseim nem csalnak. Én már tudom, mert 1 - 2 éve láttam magam előtt a képet, amikor pár mardekáros lány csak azt nézi, mit csinálok, hogy aztán utánozzanak. Ők is végignéztek a lányon, és szemük a hugrás címeren ragadt le. Ha jobban megnézem, a haja szép fényes, a vége nem töredezett, fogai tökéletes fehérek, arcán láccik a hidratáltság, az alakja szintén tökéletes.*
- Miért figyelnénk egy hugrásra?
* Victoria nagyon udvariatlan tud lenni, ez látszik ezen a mondatán is. Nem mintha én lennék a legudvariasabb lány.. A mardekárosok nem arra születtek, hogy udvariasak legyenek, hanem hogy uralkodjanak. Pont arra, amit én teszek, azaz irányítani.
- Azért, mert ez a hugrás tud mondani nektek valamit!
*Mivel jó megfigyelő vagyok, észrevettem, hogy a hangja is tökéletes. Úr isten, ennyi tökéletesség egy testben, biztos véla ez a csaj. De ezt a véleményt megtartom magamnak. Ez is egy titok lesz, és a titok addig titok, míg azt 1 ember tudja.
- Azt halljuk!
- Victoria, légyszi fogd be a szád!
*Ezt a mondatot szinte suttogtam, hogy a lány ne vegye észre. Sokszor Vicky nagyon fel tud idegesíteni, nagyon könnyen azzal, hogy a szája indig jár. Nem tagadom elég lobbanékony vagyok. Az egyetlen ember, vagy inkább állat, aki mindent tud rólam az a macskám. Az ember, aki majdnem mindent tud rólam, az Lucy, az drága legjobb barátnőm.
- Háát rendben, felőlem nem mondok semmit a fiúkról akikről beszéltek
*Hátat fordított, és a többiek elindultak utána. Még Lucy is. Csak rám nézett bocsánatot kérően, és odafordult a lányhoz.*
- Elmondod?
*Amy, nagyon kíváncsi lett erre a lányra, mint a többiek. Nem bírom a konkurenciát, főleg ha a konkurencia olyan házba jár, ahová azok szoktak, akiknek nincs semmi tehetségük*
- Persze, elmondom, nem számít hogy nem figyeltetek, mert én voltam az akin vgignéztetek. Rémlik valami?
*Ohh, most adnék neki egy jobbhorgot a saját kezemmel. Mit képzel magáról, kikkel beszél? Ők nem a saját semmirekellő háztársai!! Ők az ÉN semmirekellő háztársaim. Ezen a gondolaton elvigyorodtam egy kicsit.*
- A Beauxbatons diákja voltam az első tanévben.
*Ezt már igazán nem bírtam szó nélkül. Azért mert a a lányok álma suliba járt, velünk nem kell közölnie. ELindultam, hogy adjak neki eg jól irányzott ütést, mire a lányok félreálltak. Mikor előtte álltam, csak egy mondatot tudtam kinyögni a félelemtől, hogy hú ez a lány biztos nem fél visszaütni. A félelem egy kis jele se mutatkozott rajtam, inkább gúnyolódás hangzott a hangomban*
- És ez miért érdekel minket?
*Mintha nem is félt volna tőlem, végignézett rajtam elég feltűnően. A legtöbb diák már minket figyelt a csarnokban. Legalább lesz egy kis közönség, mikor bevágok neki. De lehet, hogy a félelem erősebb lesz, mint a verekedés iránti vágyam. Én általában nem szoktam verekedni. Sőt, még nem is verekedtem. Kérdőn néztem rá, vártam válaszát*
- Te gót vagy?
*Ezzel a mondattal kizökkentett gondolatmenetemből, azt sem tudtam hol vagyok. Az arcát néztem, és láttam rajta, hogy kezd pirulni. Istenem, még ez is jól áll neki! Én miért nem lehetek ilyen tökéletes? A lányok elém jöttek, és úgy faggatták tovább. Hallottam, hogy a lány elmondja nekik, a Beauxbatons - ben nincsenek fiúk, csak lányok. Aztán sarkon fordult, és elindult. Tetszett ez a lány, hogy így kimondja azt amit gondol. Én nem tudom így kimondani amit gondolok. Mellesleg ha azt akarom elérni, hogy a megérzésem igaz legyen, tennem kellett érte valamit. És az a valami az összebarátkozás. Így hát utána mentem*


(Kilátó)